Itt ülök a word felett vagy fél órája, de nem tudom, mivel kezdjem. Nehéz erről a filmről beszélni, és akiket megkérdeztem, hogy még is mi a véleményük, a legjobb esetben csak vállat vontak. Ezt sok féle képen lehetne értelmezni, de azt hiszem, csak nem tudták a megfelelő szavakkal körül írni a filmes élményt. Nehéz megfelelő szavakat találni erre, mivel valami olyat kaptunk, amit más filmtől, ilyen koncepcióban még nem.

A történet szerint a jövőben nem lehet majd a hullákat eltüntetni, ezért visszaküldik azokat a múltba, ahol a looperek végeznek velük és eltörlik a létezésüket. Csak, hogy a jövőben feltűnik egy maffiafőnökszerű hekus, aki sorra zárja be az időhurkokat. Időhurok; nagyon frappáns a gondolat, a múltbéli looper, lelövi a jövőbeli énjét, kap egy hallom ezüstöt, és 30 évig élhet, mint hal a vízben.

Az időutazás rész nem kap akkora szerepet a filmben, mint azt sokan várták. Leginkább csak az eszköze a filmnek, melyen keresztül leszűrhetjük a film tanulságát. Ezt Bruce Willis is közi fiatalabb énjével, hogy ne gondolkozzon sokat az időtényezőkön, ne vesszen el a részletekben, hanem élvezze az életet. És nem is kapunk sok választ az időutazással felmerülő kérdésekre, de valahogy ez nem tud zavarni.

A film hangulata nagyon… nyomasztó és lebilincselő egyszerre. A háttér és a színek remekül teremtik meg a film hangulatát, még akkor is, amikor épp nem történik semmi. A neonfények pedig valahogy nagyon passzolnak ebbe a futurisztikus jövő elképzelésbe. Itt szögezném le, hogy igazán érdekes elképzelése ez a jövőnknek. Semmi extra modern berendezés, hipertechnika vagy repülő kocsi. Minden egy kicsit modernebb, de az életszínvonalra nem próbálták ráhúzni a „majd jó lesz nekünk a jövőben” képet. Bár a társadalmunk csak egy rétegébe kaptunk betekintést, a szegénység a nyomor és a bűnözés mindennaposnak tűnt az utcán.

A két Joe játéka fantasztikus, és amikor a jelen és a jövő találkozik, és a köztük lévő feszültség egymásnak feszül, az a film fénypontja. Kár, hogy kevés ilyen jelent van. Szívesen elnéztem még volna, ahogyan az életükről társalognak. Az egyikük legszívesebben felhagyna veszélyes és önpusztító életével, míg a fiatal Joe nem akar mást csak végezni a feladatával és folytatni az életét, hogy, majd a megspórolt pénzen boldogan éljen.

Mit mondhatnék még erről a filmről… mindenképp ajánlom legalább egyszeri megnézésre, mert bár volt egy olyan pont a filmben, amikor már azt vártam mikor lesz vége. És ekkor feltámadt. Sőt olyan akciót és csavart hozott bele, ami egészen új szintre emelte nálam a filmet. Bruce Willis végre ismét olyan volt, mint  a fénykorában, és erre a csavarra – vagy inkább befejezésre – megérte végig nézni a filmet.

Soha nem tartott még ilyen sokáig megírni egy véleményt… ehh.

Értékelés 7/10

Vártam ezt a részt. Még pedig azért, mert nagy erőssége a sorozatnak – sokszor csak az ilyen részek miatt érdemes végig nézni egy-egy évadot -, hogy speciális részekkel emelik a hangulatot. És bár úgy érzem, hogy itt az írók nem igazán tudták eldönteni, hogy rémisztőek legyenek, vagy inkább viccesek, még is lesznek olyan jelenetek, amelyekre emlékezni fogok.

Na, nem rohanok, kezdem az elején. Ez az a fajta rész, melyből nem lehet sokat mondani arról, hogy mit tartogatnak nekünk az évad további részére. Habár leszögezem, hálát adok az íróknak, hogy a testvérek végre nem veszekedtek és nem csak az ő nézeteltéréseiktől volt hangos a rész. Tehát látok egy kis reménysugarat, hogy az évad elkezdi ismét felvenni azt a javuló fonalat, melyet az első részekkel elkezdett.

Szóval, elemezhetném a történéseket… de nem igazán éri meg, nem volt a részben semmi nagyobb volumen, vagy csavar. Ami miatt ez a rész mégis jó volt, az-az, hogy ez egy speciális rész volt. Tehát nem olyan, mint a megszokott. Középkori, fantasy szerepjáték és persze sokak kedvenc rendszergazdája. Ám úgy érzem, hogy azt várták, hogy Felicia Day önmagában elég lesz egy speciális részhez. Erről majd később. Szóval, az alapötlet jó volt, és Dean-nek nagyon jól áll a középkori szerkó. A szarvas koponyás sötét fazon pedig komolyan hátborzongató… amíg ki nem derül, hogy egy tündér… Aghh. Nem, akkor is összeszedek még valami pozitívumot. Nem vagyok igazán jártas a szerepjátékos dolgokban, de élvezetes volt végig nézni hogyan boldogulnak a testvérek egy ilyen helyzetben. És a végére tényleg oda tették magukat. Egy igazi rettenthetetlen csapat és egy ékesszóló Dean, hosszú szőke hajjal és arcfestéssel. már ezért megérte, nem? Na, jó jöjjön, aminek jönnie kell.

Én többet vártam. Ígéretesen kezdődött, leszakadt végtagok, Garth Vader és az elmaradhatatlan FBI nyomozás. Majd Felicia Day. Na de amint megérkeznek a szerepjáték világába, valahogy minden túl gyorsan és hirtelen történt, és Charlie sziporkázó stílusa is kevésnek bizonyult. Adva volt egy tökéletesen parás szörny… aki egy perc múlva, már az ágyban hempereg Charlival. És azt, aki ölte az embereket, fél perc alatt elintézik. Vagyis, hogy egy könyvet intéznek el. Adva van az egyik legjobb kor, kardok és páncélok és nem használják ki. Annyira komédiásra akarták venni, hogy kivették belőle az izgalmat és a lehetőségeket. Pedig ennyire még a 07*14-es részben sem bízták a poénokra a főszerepet, ahol pedig a bohócok kis híján a szuszt is kiverték Samből.

Ám haragudni még sem igazán tudok, mivel annyira talán nem is speciális résznek szánták, és voltak benne olyan pillanatok, melyek kimentették a teljes lehúzásból.

A 11-es rész, az egész évadot tekintve tehát nem adott sokat teljes szezonhoz. Azt erősítette tovább, hogy Garth Vader az új Bobby, aki Kevinnel együtt igyekszik megfejteni a félbetört Démonok tábláját. Tehát megkockáztatom, hogy az évad további részében is ez lesz a kulcsmomentum, és ehhez fognak jönni az olyan kis ínyencségek, mint az angyali agymosás. És biztos kezdenek még valamit a felmerült angyalok táblájával. És persze van még egy Bennynk is.

Most, hogy számomra két igazán zavaró momentumot kizártunk - a tesók újabb válóperét, és Sam szerelmi szálát -, remélem, az évad megtalálja azt az izgalmat és borzongást, melyet fénykorában birtokolt.

Értékelés: 7/10

Végre rá vettem magam, hogy megnézem a Pi életét, és noha nem moziban, és nem 3D-ben, de azt hiszem a filmélményből ez nem sokat vont le. Persze szívesebben ültem volna végig a széles vászon előtt.

Bár a film döcögősen, és komótosan indult, és olykor nehéz volt tartani a lépést Pivel, és az élete kezdetével. Először megismerjük a felnőtt Pit, aki elmeséli az egész történetét. Betekintést enged gyerekkorába, tinédzseréveibe. Megismerjük a szüleit és az állatkertet. De a történet igazán csak itt kezdődik el.

Ám ahelyett, hogy elmesélném, miről szól a film, inkább arról írók nekem mi jött át, nekem mit nyújtott. Kezdem is azzal, ami a legszembetűnőbb. A grafika. Uram Isten az valami elképesztő. Gyönyörű, lélegzetállító és egyszerre hátborzongató. A tengernek olyan oldalát láthattuk a vásznon, melyet még soha ezelőtt. A CGI eszméletlen volt, komolyan elhittem, hogy az a tigris ott lapul a csónakban. A vizuális effektek és a látvány pontosan Pi lelki világát és a benne végbemenő érzelmeket és vívódásokat elevenítette meg. A hatalmas vihar, melyben elveszett minden élelme és vize, jelentette azt a határt, melynél már nem bírja tovább, és az a hátborzongató sziget volt a mentsvára, ahol reménye utolsó kis darabkáit szedte össze. És a sziporkázóan kék víz, az a fog és a rengeteg ésszel felfoghatatlan látvány remekül támasztotta alá Pi állapotát. Erről bővebben később.

A másik, mindenki számára szembe tűnő rész ebben a filmben a vallás. A film elején elhangzik, hogy amint elmeséli a történetét, hinni fogunk Istenben. Számomra ez a film azonban a vallás területén nem igazán ad hozzá pluszt a történethez. Mindössze megismerjük Pi viszonyát a vallással, és a hit világával. Én megértem, hogy ő miért hisz Istenben, de ez az ő próbatétele lesz. És azt hiszem pont ezért, hogy úgy igazán nem akart megtéríteni a film, tetszett az üzenete, amit a valláson át közvetítetek. A vallást nem kötötték a röghöz. Helyet adtak a kétségnek, mely lényegében a hitt próbatétele. És ez az egy mondat tökéletesen körül is írja a történetet. Hisz az ember nem tudhatja milyen erős a hite, míg próbára nem teszik.

És most jöjjön az a csavar, mely először fel se tűnt, csak miután szobám homályában rám nem tört a megvilágosodás. Nem tudom, hogy a film igazi üzenete ez lenne-e, de számomra így nyer igazán értelmet. Hogy van az a pillanat, amikor az álom és a képzelet felváltja a valóságot. Azt a valóságot mely oly sötét és komor, annyira megterhelő, hogy azt nem is akarjuk elfogadni.

Pi a kórházban elmesél egy másik történetet a hajótörésről, mely azonban annyira megrázó, hogy ő maga se akarja elhinni. Az elmesélt két történet pedig tökéletes párhuzama egymásnak. A matróz a zebra, a szakács a hiéna, és az édesanyja az orángután. Ő maga pedig a tigris, akinek az életét köszönheti, és az, hogy túlélte a lehetetlent magának és a hitének köszönhető. A tigris mindannyiszor rákényszerítette a küzdésre, az életben maradásra, mely, amikor partot értek még csak vissza se tekintet rá. Túlélte, és maga mögött hagyhatja azt a részét, mely erőt adott neki az életben maradáshoz.

És így nyer értelmet a film több olyan része is, mely amúgy ellentmondana a racionalitásnak. Csak egyet példaképp. Engem nagyon elgondolkodtatott, de félre téve minden morált és „így volt a helyes” szócséplést, erősen kétlem, hogy én Pi helyében visszasegítettem volna egy dühöngő és éhes tigrist a csónakba, mely csak az alkalomra vár, hogy megegyen. De innen nézve, hogy ez az egész mese csak Pi egy alternatívája, hogy feldolgozza azt a drámát, ami vele történt, innen nézve teljesen logikus. Saját magát mentette meg, és harcolt tovább, etette a tigrist.

A végén pedig kiderül, hogy a hivatalos verzióban is a tigrises történet szerepel, hogy a valóság túl kegyetlen lenne.

Na vajon mennyit fogok még agyalni ezen a filmem… mindenestre úgy érzem, még tartogat olyat, amit elsőre nem vettem észre.

Értékelés 9/10

Kezdeném egy kis összefoglalóval, majd lezárnám a 8*10-es fejezet elemzésével ezt a posztot, csak, hogy a továbbiakban innen folytathassam majd az éppen aktuális részek elemzését.

Szóval. 8 éve – minden hogyan soknak hangzik – nézhetjük a Wintchester testvérek kalandjait. Magunk mögött hagyhatunk két harmat gyenge évadot, amit csak a kitartó rajongóti tábor – és megmerem kockáztatni, hogy pár élvezhető és reménykeltő rész – vitt el a hátán.

A 8. évad is megosztja a közönséget. Sokan mondják, hogy vissza talált a régi stílusához, azonban 8 évad után nehéz az újdonság erejével hatni. De azért kérdezem, ennyire lehetetlen lenne? A kezdés nem volt rossz. Sőt érdekesnek volt mondható, bár a Purgatóriumból való szabadulás után ismét azonos sémákon kellett volna végig mennünk. Szerencsére ezt a hibát nem követték el. Míg Dean a kiutat kereste, Sam ezúttal letelepedett és maga mögött hagyta a vadászatot. Ennek így kellett lennie, más különben egy az egybe a 4. évadot élhetnénk át. Ám ezzel megint egy sarkalatos – és állítom sokak által unt, és a könyökünkön kijövő – konfliktust hoztak be. Sam vs Dean. Személy szerint nagyon unom a folytonos balhéikat és veszekedéseiket. Én felfogom, hogy már rengeteg mindenen mentek át, de szeretnék végre olyan évadot látni, ahol nem ez a fő probléma.

De tegyük fel, hogy ezt kipihenik az évad közepére, és találnak valamit, amivel nagyot szólhat még az évad.

Tehát nézzük, mink van eddig. Van rengeteg visszaemlékezésünk. Had szögezzem le, rettenetesen örülök neki, hogy apránként csöpögtettek nekünk abból az egy évből, ami a 7. és a 8. évad között történt, és nem egy külön részt szenteltek neki. Így maradt egy kis ismeretlen a sorozatban, valami, ami az újdonság erejével hathat. És ez nekem nagyon tetszett. Na, jó. Nem Sam szerelmi életétől voltam elájulva, azokat legszívesebben átpörgettem volna. De Dean és Castiel útja a purgatóriumban nagyon is érdekes volt. Megismerkedhetünk a diétás vámpírral, Bennyvel és szép lassan kiderült hogyan jutottak ki a szörnyek poklából. Megtudtuk, hogy Castiel vezekelni akart a purgatóriumban, és akik kihozták onnan, nem csak a szívjóság miatt tették. Emellett pedig egész érdekes ügyekkel találkozhatunk. Többször feltűnik Benny a képen, találkozhatunk Grathal – az új Bobyval -, és az új prófétánkkal, Kevinnel. Voltak igazán mulatságos részek, mint az életre kelt rajzfilmvilág, de még nem érzem azt a magabiztosságot a sorozatban, mint a kezdetek kezdetén.

Ez mind szép és jó. De igen… most jön a DE! Isten táblái. A 7. évadban találkozhatunk a leviatánok igéjével, most pedig itt van a démonok táblája, melyet persze mindenki meg akar szerezni. Ki-ki milyen célból. Nekem kicsit túl általános cél a démonok bezárása örökre, de nem ítélkezem még, hátha jön egy csavar. Könyörgöm, jöjjön valami csavar!

8*10 a folytatásban!