Nehéz lesz szavakba önteni azt, amit ez a film nyújt. Sokadjára tudtam csak magam rávenni, hogy leüljek és végig nézzem a majd három órás filmet, melynek nem is annyira a hossza volt a visszatartó erő, hanem az a történeti sokszínűség, mellyel a film dolgozik.

Először is a történetről röviden. Hat életet, történetet ismerhetünk meg, melyek azonos tempóban haladnak a filmben. Minden részhez van egy mesélőnk, és a film a jövővel kezd, pár képkocka és pár mondat erejéig. Ám ettől a pillanattól kezdve, végig ívelünk a történelmünkön, kezdve a rabszolgatartástól, vagyis az 1849-es évektől indulva. A film ezen kívül még öt időbe kalauzol el minket. 1936-ba Cambridgebe, 1973-ba San Fransiscoba, 2012-be, Londonba és 2144-be, az utópisztikus Szöulba. Végül pedig megismerjük a még utópisztikusabb jövőt, a 106 ével – vagyis téllel- későbbi Földet a bukás után. Gondolom…

Számomra a történet legérdekesebb része a 2144-et feldolgozó jelenetek. A jövőkép annyira távoli és még is annyira… mai. Úgy értem, WOW! Ilyen szobát akarok, ami egy gombnyomásra megváltozik. A jó ég tudja milyen autópályákat és SOK-SOK neonfényt. De az emberi tényező – leszámítva a klónokat na meg a lázadókat-, akár a mai, 21. századbeli is lehetne. A felszín alatt ott lapul a nyomor, a kizsákmányolás és a szegénység. És csak engem hangol le, hogy a héten ez már a 2. film, ami ilyen jövőt képzel el az emberiségnek? Mármint oké, lesznek tuti kütyüjeink, de az élet továbbra is szar lesz, annak, aki nem valami nagy fejes. Kecsegtető…

A film foglalkozik korunk nagy kérdéseivel is– noha nem minddel, hála a jó égnek -, és nem szoktam rajongani az ilyen filmekért, de itt nagyon tetszett az 1936-os, Cambridgei történetszál. Nagyon érzelmes volt a meleg fiúpárocska kapcsolata. És bár a film az elején, mondjuk úgy, hogy „lelőtte” –ne kövezzetek meg ezért - a befejezését, még is könyörögtem a géphez, hogy fuss már!!! Még megállíthatod! DE NEM spoilerezek. Menjünk tovább.

A legkevésbé érdekfeszítő rész, 2012 volt. Ne már, ennyire nem élünk unalmas korban. De szerencsére volt másik 5 történet, ami ezt kompenzálta.  Például a 106 évvel-téllel- a bukás után. Ez-az a rész, amit igazán homály fed. Nem tudjuk igazán, hogy kapcsolódik a világunkba – azon kívül, hogy Halle Berry kicsit jövőbelibb, Tom Hanks kicsit ősemberibb, Hugo Weaving kicsit zöldebb, és idegesítően beszélnek. Aztán valahogy szépen lassan feloszlik a köd, de egy kis fantáziát hagynak benne. Ami engem idegesít ezzel kapcsolatban, az pár olyan kérdés, amire nem kaptam meg a választ, de lehet csak a figyelmem siklott át rajta. Egyszer, mi lett a zöld Hugoval? Egyszer még ott ugrál a sziklán, majd eltűnik. Másodszor – ez tuti csak nekem nem jött át az idegesítő hablatyolás után -, de miért akart Jövő Berry eljutni a magas hegyhez, honnan tudta mit keressen, honnan tudta, hogy sikerült üzenetet küldeniük, és még is mit akartak elérni ezzel az üzenettel, vagy sugárral, vagy mivel. Szóval csak pár ilyen nyalánkság. Ha rájövök, az újra nézésből még kiposztolom.

De addig, smink. Jesszus, Oscart nekik! Sokszor fel se ismertem, hogy az Tom Hanks, vagy Jim Broadbent. És Hugo Weaving? Uram Isten, egy szőke ápolónőt csináltak belőle. És elsőre, eskü észre se vettem. Bár azért halkan megjegyezném, hogy kínai színészből nem igazán lehet 19. századi nőt sminkelni. Ellenben egy Hugo Weavinget elég komoly kínai diktátornak lehet elmaszkírozni. És a film végére már meg se lepődtem, hogy mindegyik szerepében valami aljas csótányt játszik. Már csak a napszemüveg hiányzott és a füles.

Na, a történetet és az eszméletlen sminket kiveséztem. Nézzük a mondandót. Van pár érdekes elgondolása a filmnek, amivel ha nem is értek mindig egyet, elgondolkodtató lehet.

Először is, Robert Frobisher hozzá állása az élethez és az öngyilkossághoz. Na, jó ez talán kicsit erős téma, de ha nagyon nem is boncolgatom azt, hogy bátorság vagy gyávaság, egy biztos, hogy önzőség. Hisz nem gondol bele, mit fog érezni az a szerencsétlen, aki egy emeletnyire van tőle, csak azért, hogy végre láthassa. Ha meg tudja a tette következményét, akkor nem csak nagyon önző, de egy aljas XXXX lény.

Az előbbi öngyilkosság témához pedig remekül passzol a film azon gondolata, hogy „az életünk nem csak a miénk, kötődünk másokhoz,  a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.” Ebből a gondolatból annyira szépen levezethető, hogy az életek hogyan fonódtak össze, és, ha véget vetsz az életednek, azzal másban is megváltoztatsz valamit.

És ha már ilyen szépen belementem a levezetésekbe, a film elején elhangzott még egy gondolat, ami engem igazán megfogott. „Isten teremtette a világot, akkor mi min változtathatunk?” Nem akarok nagyon bele menni a vallásba, a hittbe és a bibliába se, mert egész nap itt ülnék, és a válaszok úgy se lennének megfelelőek mindenkinek. De, ha ezen a vonalon haladunk tovább, az ember is Isten teremtménye, és innen nézve mi emberek folyamatosan hatással vagyunk egymásra, formájuk a társaságunkat, a barátainkat. De mi az a pont, amihez már nem lenne jogunk. És ezen a ponton megállnék. A többit mindenki vezesse le magának.

Zárásnak pedig a halál kérdése –hú, van itt aztán ma minden-. Ez megint a hitt kérdése, a túlvilág létezése, a menny és a pokol léte. Hiszünk-e a reinkarnációban, hogy találkozhattunk-e emberekkel az előző életünkben. Lehet-e ismerős egy olyan dallam, mely talán az egész világban csak 6 példányban jelent meg. Ha a filmet nézem, és azt, hogy klónok fogják a gyorsétteremben kiszolgálni az embereket, és „szappant” – nem részéletezem a film egyik leglesújtóbb részét- esznek, hogy a jövőlátók és a törzsi emberek kapcsolatba kerülnek, akkor azt mondom igen. Miért ne lehetne hinni ebben? Főleg, hogy a film több pontján is találkozunk utalásokkal, mely ezt erősíti. A halál csak egy ajtó! Mikor egy bezárul, kinyílik egy másik, és a menny képzelete egy kinyíló ajtó. Egy ajtó egy másik életbe.

Értékelés 10/10

Minden percéért megérte.

Rettentően sajnálom, hogy ma se hoztam ovlasnivalót, de valami olyasmi van készülőben, amit még sose csináltam és amiben lesz egy partnerem. Ha minden össze jön a héten talán össze is tudunk ülni és megtudjuk csinálni az előkészületeket és össze tudjuk egyeztetni az elképzeléseinket. És ha bevállik, és ha mi is élvezzük - erre minden esély meg van - akkor rendszeressé tesszük majd. Hogy mi is lesz ez, arról nem szeretnék most szólni. Ennek több oka is van, de legyen annyi, hogy MEGLEPETÉS!!

Odaát bakik, 6.évad. Magyar felirattal

Itt ülök a word felett vagy fél órája, de nem tudom, mivel kezdjem. Nehéz erről a filmről beszélni, és akiket megkérdeztem, hogy még is mi a véleményük, a legjobb esetben csak vállat vontak. Ezt sok féle képen lehetne értelmezni, de azt hiszem, csak nem tudták a megfelelő szavakkal körül írni a filmes élményt. Nehéz megfelelő szavakat találni erre, mivel valami olyat kaptunk, amit más filmtől, ilyen koncepcióban még nem.

A történet szerint a jövőben nem lehet majd a hullákat eltüntetni, ezért visszaküldik azokat a múltba, ahol a looperek végeznek velük és eltörlik a létezésüket. Csak, hogy a jövőben feltűnik egy maffiafőnökszerű hekus, aki sorra zárja be az időhurkokat. Időhurok; nagyon frappáns a gondolat, a múltbéli looper, lelövi a jövőbeli énjét, kap egy hallom ezüstöt, és 30 évig élhet, mint hal a vízben.

Az időutazás rész nem kap akkora szerepet a filmben, mint azt sokan várták. Leginkább csak az eszköze a filmnek, melyen keresztül leszűrhetjük a film tanulságát. Ezt Bruce Willis is közi fiatalabb énjével, hogy ne gondolkozzon sokat az időtényezőkön, ne vesszen el a részletekben, hanem élvezze az életet. És nem is kapunk sok választ az időutazással felmerülő kérdésekre, de valahogy ez nem tud zavarni.

A film hangulata nagyon… nyomasztó és lebilincselő egyszerre. A háttér és a színek remekül teremtik meg a film hangulatát, még akkor is, amikor épp nem történik semmi. A neonfények pedig valahogy nagyon passzolnak ebbe a futurisztikus jövő elképzelésbe. Itt szögezném le, hogy igazán érdekes elképzelése ez a jövőnknek. Semmi extra modern berendezés, hipertechnika vagy repülő kocsi. Minden egy kicsit modernebb, de az életszínvonalra nem próbálták ráhúzni a „majd jó lesz nekünk a jövőben” képet. Bár a társadalmunk csak egy rétegébe kaptunk betekintést, a szegénység a nyomor és a bűnözés mindennaposnak tűnt az utcán.

A két Joe játéka fantasztikus, és amikor a jelen és a jövő találkozik, és a köztük lévő feszültség egymásnak feszül, az a film fénypontja. Kár, hogy kevés ilyen jelent van. Szívesen elnéztem még volna, ahogyan az életükről társalognak. Az egyikük legszívesebben felhagyna veszélyes és önpusztító életével, míg a fiatal Joe nem akar mást csak végezni a feladatával és folytatni az életét, hogy, majd a megspórolt pénzen boldogan éljen.

Mit mondhatnék még erről a filmről… mindenképp ajánlom legalább egyszeri megnézésre, mert bár volt egy olyan pont a filmben, amikor már azt vártam mikor lesz vége. És ekkor feltámadt. Sőt olyan akciót és csavart hozott bele, ami egészen új szintre emelte nálam a filmet. Bruce Willis végre ismét olyan volt, mint  a fénykorában, és erre a csavarra – vagy inkább befejezésre – megérte végig nézni a filmet.

Soha nem tartott még ilyen sokáig megírni egy véleményt… ehh.

Értékelés 7/10

Vártam ezt a részt. Még pedig azért, mert nagy erőssége a sorozatnak – sokszor csak az ilyen részek miatt érdemes végig nézni egy-egy évadot -, hogy speciális részekkel emelik a hangulatot. És bár úgy érzem, hogy itt az írók nem igazán tudták eldönteni, hogy rémisztőek legyenek, vagy inkább viccesek, még is lesznek olyan jelenetek, amelyekre emlékezni fogok.

Na, nem rohanok, kezdem az elején. Ez az a fajta rész, melyből nem lehet sokat mondani arról, hogy mit tartogatnak nekünk az évad további részére. Habár leszögezem, hálát adok az íróknak, hogy a testvérek végre nem veszekedtek és nem csak az ő nézeteltéréseiktől volt hangos a rész. Tehát látok egy kis reménysugarat, hogy az évad elkezdi ismét felvenni azt a javuló fonalat, melyet az első részekkel elkezdett.

Szóval, elemezhetném a történéseket… de nem igazán éri meg, nem volt a részben semmi nagyobb volumen, vagy csavar. Ami miatt ez a rész mégis jó volt, az-az, hogy ez egy speciális rész volt. Tehát nem olyan, mint a megszokott. Középkori, fantasy szerepjáték és persze sokak kedvenc rendszergazdája. Ám úgy érzem, hogy azt várták, hogy Felicia Day önmagában elég lesz egy speciális részhez. Erről majd később. Szóval, az alapötlet jó volt, és Dean-nek nagyon jól áll a középkori szerkó. A szarvas koponyás sötét fazon pedig komolyan hátborzongató… amíg ki nem derül, hogy egy tündér… Aghh. Nem, akkor is összeszedek még valami pozitívumot. Nem vagyok igazán jártas a szerepjátékos dolgokban, de élvezetes volt végig nézni hogyan boldogulnak a testvérek egy ilyen helyzetben. És a végére tényleg oda tették magukat. Egy igazi rettenthetetlen csapat és egy ékesszóló Dean, hosszú szőke hajjal és arcfestéssel. már ezért megérte, nem? Na, jó jöjjön, aminek jönnie kell.

Én többet vártam. Ígéretesen kezdődött, leszakadt végtagok, Garth Vader és az elmaradhatatlan FBI nyomozás. Majd Felicia Day. Na de amint megérkeznek a szerepjáték világába, valahogy minden túl gyorsan és hirtelen történt, és Charlie sziporkázó stílusa is kevésnek bizonyult. Adva volt egy tökéletesen parás szörny… aki egy perc múlva, már az ágyban hempereg Charlival. És azt, aki ölte az embereket, fél perc alatt elintézik. Vagyis, hogy egy könyvet intéznek el. Adva van az egyik legjobb kor, kardok és páncélok és nem használják ki. Annyira komédiásra akarták venni, hogy kivették belőle az izgalmat és a lehetőségeket. Pedig ennyire még a 07*14-es részben sem bízták a poénokra a főszerepet, ahol pedig a bohócok kis híján a szuszt is kiverték Samből.

Ám haragudni még sem igazán tudok, mivel annyira talán nem is speciális résznek szánták, és voltak benne olyan pillanatok, melyek kimentették a teljes lehúzásból.

A 11-es rész, az egész évadot tekintve tehát nem adott sokat teljes szezonhoz. Azt erősítette tovább, hogy Garth Vader az új Bobby, aki Kevinnel együtt igyekszik megfejteni a félbetört Démonok tábláját. Tehát megkockáztatom, hogy az évad további részében is ez lesz a kulcsmomentum, és ehhez fognak jönni az olyan kis ínyencségek, mint az angyali agymosás. És biztos kezdenek még valamit a felmerült angyalok táblájával. És persze van még egy Bennynk is.

Most, hogy számomra két igazán zavaró momentumot kizártunk - a tesók újabb válóperét, és Sam szerelmi szálát -, remélem, az évad megtalálja azt az izgalmat és borzongást, melyet fénykorában birtokolt.

Értékelés: 7/10